A ház egy régi parasztház alapjaira épült, amit teljesen leromboltak az előző tulajdonosok. Megtartották az eredeti formát - hosszú keskeny ház -, de a szobákat úgy alakították ki, hogy ne egymásból nyíljanak, mint egy régi parasztház esetén. Ez nagyon tetszett benne.
Nagy fájdalmam viszont, hogy bár a nyílászárókon nem spóroltak, és szerencsére nem műanyag ablakokat választottak, hanem fát, viszont az eredeti terveken zsalugáterek vannak az ablakokon. Ehelyett műanyag redőnyöket tettek az ablakokra, ami praktikus, de oda a vidékies légkör... ezt próbálom muskátlikkal kompenzálni.
De ettől a látványtól ekkor még messze voltunk. Nagyon vártuk, hogy a belsőépítész mivel rukkol elő.
Az első belsőépítész tervek
Az első tervek egyike, amit a belsőépítész hozott, így nézett ki. Ez az eredeti:
Ez az első változat:
Ami tetszett:
A kinti kamrából fürdőszoba lett! Szuper ötletnek tartottuk, egy második fürdőszoba mindenképpen dob a ház értékén, és nagyon hasznos, ha nagy a család. Bár mérlegelni kellett a költségeket: oda kellett vinni a vizet, nyitni kellett egy ajtót stb.
Végre nagyobb az előszoba!
A wc beljebb került.
Van lépcső, ha esetleg később beépítenénk a padlást.
Ami nem tetszett:
A nappali melletti szoba kisebb lett a lépcső miatt. Nem akartunk falat bontani, óriási munka lett volna, bár nagyobb lett volna a nappali. Más helyet kellett találni a lépcsőnek...
A fő fürdőben sincs kád, csak zuhanyzó. Ez a gyerekek miatt fontos volt.
Bár megbarátkoztam azzal, hogy nem lesz nagy, vidéki stílusú ablak alatti mosogatóm a konyhában, nem tetszett, hogy főzés közben háttal lennék mindenkinek.
Így a tervekbe bekerültek a saját elképzeléseink is:
A konyha terve
A konyha az én terveim alapján: hatalmas félsziget, benne a tűzhely és a mosogató, mögöttem kicsi pult, a hűtő, és plafonig pakolós szekrény.
A fürdőszobába épp befért a kád. A fürdő mellett nyílt a wc. A lépcső a konyhából indult, majd befordult a fürdő fölött. A lépcső nagyon sok fejtörést okozott, akkor is, és később is. Megérne egy külön bejegyzést. Lehet, hogy később írok róla, most csak annyit, hogy akkor azt gondoltuk, hogy megtaláltuk a végleges helyét a házban, annak ellenére, hogy a beépítés csak egy lehetséges, későbbi tervünk volt.
A szoba visszalényegült teljes méretűvé, viszont a kamráról, amiből zuhanyzós fürdőt akartunk csinálni, kedrült, hogy kisebb, mint hittük. Még szerencse, hogy volt belsőépítészünk, csak beletuszkolt a helyiségbe egy zuhanyt, egy kézmosót, meg egy wc-t! Hurrá!
Egy dologban nem értettünk egyet: én szerettem volna a bejárathoz egy falat balkéz felé, hogy az előszoba legyen kicsit elkülönítve. Láttam előre a tornyosuló kabát- és cipőhegyeket, amikben az egész nappali-ebédlő-konyha teréből majd gyönyörködhetünk. Szerettem volna egy intimebb előszobát, ahová az ember megérkezik, lekabátol, szusszan egyet és ezután lép be a mi kis családi szentélyünkbe. Nem fért el a lépcsőtől! (70 cm maradt volna közlekedésre, egy apró "juj" felirattal jelezve). Attól a lépcsőtől, ami nem is biztos, hogy valaha is lesz! Kezdett a lépcső ügy kiborító lenni...
...az idő pedig haladt. Mi ki kellett költözzünk a lakásból, amit eladtunk. Végül visszabéreltük még egy hónapra, mert végső tervünk még mindig nem volt, bár letelt a tervezésre szánt másfél hónap.